And forgive us our debts,

as we also have forgiven our debtors.

And lead us not into temptation,

but deliver us from the evil one.

2016. július 19., kedd

Secrets 6. rész. =) (+12)

Sziasztok!

Kissé megkésve, de meghoztam a Secrets folytatását. Ráadásul egy hosszabb részt hoztam a késés miatt. :D
Nem is húzom tovább az időtöket, jó olvasást! ;)

Puszi:
Ana

Secrets 6. rész

/Bill Kaulitz szemszöge/

Tetszett a kocsi. Mindig is imádtam a terepjárókat, de sosem vettem magamnak. Nem emlékszek miért nem. Oh de, mert köröztek. Mióta beszálltunk a Dodge Ram-ba le sem lehetett törölni a vigyort az arcomról.- Rinának szólítottál. - mondta Karina, miközben engem figyelt.
- Tetszik ez a becézés. De ha szeretnéd, többé nem szólítalak így. - ajánlottam fel.
- Tetszik. Sosem volt becenevem.
Ezt sajnos el tudtam képzelni. Abban a rövid időben, amit a házánál töltöttünk, még egy hülye is rájött volna, hogy ő egy senkinek számított. Pedig nem volt rossz ember. Ebben száz százalékig biztos voltam. Végezhetett volna velem, elzavarhatott volna, de nem tette. Nem volt egyszerű a döntése, de még sem tett semmit ellenem.
- Akkor mától így foglak becézni. - mosolyogtam rá, de ő csak fal fehéren bámult egy pontot a műszerfalon. - Valami baj van?
- Bo.. bogár... - dadogta reszketve még mindig azt az egy pontot nézve.
A fekete műszerfalon egy apró poloska bogár tanyázott. Nem volt nagyobb egy kis gombnál. Kérdőn néztem rá, de a reakciójából már leszűrtem, hogy mit szeretne. Félrehúzódtam a kocsival, majd kiszálltam és átsétáltam az ő oldalára. Kinyitottam az ajtót, és egy papír zsebkendővel, amit Karina eddig hősiesen szorongatott a kis bogár felé nyúltam.
- Le ne essen! - visított fel. Ízig vérig nő volt.
- Nem fog, nem fog... - mondogattam neki, majd egy könnyed mozdulattal eltávolítottam a jószágot, és elhajítottam a fűbe. - Most már túléled? - vontam fel a szemöldököm játékosan, mire egy gyilkos pillantás volt a jutalmam.
- Ne gonoszkodj! - biggyesztette le telt ajkait.
- Pont, mint Catarina. - morogtam az orrom alatt, majd visszasasszéztam a vezetőoldali üléshez, és beszálltam a kocsiba.
Karina csendben figyelt. Szemei kíváncsian méregettek.
- Ki az a Catarina? - kérdezte halkan.
Összeszorítottam a számat, és igyekeztem lenyugodni. Csak én lehetek ilyen ostoba, hogy hangosan kimondom ezt a nevet. A nevet, amit senkinek sem kéne megtudnia. Dühösen markoltam a kormányt, körmeim belemélyedtek a puha műbőr borításba, majd beindítottam a Dodge-ot és a gázpedálra léptem.
Hosszú ideig a csend uralkodott köztünk. Mikor már kissé lehiggadtam átnéztem a lányra. Lesütött fejjel ült és a kezét bámulta, ami az ölében foglalt helyet. Bűntudatom támadt. Elvégre én voltam meggondolatlan.
- Róla nem beszélünk. - mondtam végül, mire ő csak némán bólintott.
Ismét csend nehezedett ránk. Már átszeltünk több megyét is, de még mindig nem voltunk elég távol. Ráadásul bárki könnyen felismerhet minket. Leginkább engem.
- Amint tudunk meg kell állnunk egy drogériánál.
Ismét csak bólintott. Ennyire megbántottam volna?

/Karina szemszöge/


Feldühítettem. Pedig nem akartam, csak tudni szerettem volna, hogy ki az a lány. Furcsa szorítást érzek a mellkasomban mióta felkerült ez a téma. Legutóbb mikor ilyet éreztem akkor elvesztettem valakit, aki a világot jelentette nekem.
A gondolataimat Bill zavarta meg, mikor a kezét a szemeim előtt rázta. Egy parkolóban voltunk, egy éjjel-nappali drogéria előtt.
- Mi? - tértem magamhoz.
- Veszel hajfestéket? - nézett a szemembe. - Én nem mehetek be, mert be van kamerázva az üzlet.
- Persze. - dadogtam. Kissé megrémültem a helyzettől. Szinte el is felejtettem, hogy szökésben vagyunk. A pánik gondolom eléggé kiült az arcomra, mert Bill halványan elmosolyodott, és megfogta a kezem.
- Ne aggódj, itt vagyok melletted. Pikk-pakk túl leszel rajta, és újra itt ülsz majd a kocsiban.
Némán bólintottam, majd mély levegőt vettem és kiszálltam a kocsiból. A vékony pulcsimat összehúztam magamon, mikor a hűvös szél belekapott a hosszú barna hajamba. Végigsétáltam a parkolón egyenesen a bejáratig, majd egy halvány mosolyt erőltettem az arcomra, és köszöntem a biztonsági őrnek, aki épp egy takarítóval beszélgetett. A harmincas éveiben járó férni mosolyogva bólintott vissza. Felkaptam egy kosarat, majd célirányosan elindultam a kozmetikai termékek irányába.
Hajfestékek egész sora fogadott. A jég szőkétől, a feketén át egészen az extrém színekig. Most mit tegyek? Melyik színt válasszam? Bill, bárcsak itt lennél mellettem.

/Bill Kaulitz szemszöge/

Már 15 perce bent van. Valami rosszul sült el? Bepánikolt és lebukott? Kérdések sorozata ostromolta az agyamat, míg ujjaimmal a kormányon doboltam, és idegesen pásztáztam a környéket. 2 perc telt el mikor végre megláttam a kasszánál kezében egy nagy papírzacskóval. Mosolygott és valamit mondott a bent levőknek, majd lassan elindult a Dodge felé.
Mikor rám nézett az arca elsápadt. Ekkor esett le, hogy valószínűleg gyilkos pillantásokat lövellhettem felé. Bocsánatkérően megvontam a vállam. A rutin és az évek. Karina lassan kinyitotta az ajtót, majd a csomagot a kezembe nyomva beszállt mellém.
- Ne haragudj. - néztem rá, mire Rina kérdőn a szemembe nézett. - Nem akartalak megijeszteni. Tudom, néha elég rémisztő vagyok.
- Nem ijesztettél meg. - suttogta. - Azt hittem megbántottalak valamivel. Vagy elrontottam valamit és csalódást hoztam. Nem akarok neked csalódást okozni, vagy gondot. - hadarta el gyorsan.
Egy pár pillanatig csak döbbenten pislogtam, majd furcsa jókedv kerített hatalmába, elmosolyodtam és kezemmel lágyan végigsimítottam a lány fakó arcán.
- Egy igazi csoda vagy Karina Swarz. - a lány eddig sápadt arcán most halvány pír terült szét.
Nagy nehezen visszarángattam magam a valóságba.
- Milyen festékeket vettél? - túrtam bele a papírzacskóba.
- Jég szőkét, feketét és vöröset. - mondta félve.
Mély lélegzetet vettem, és igyekeztem mindent feldolgozni, ami ebben az egy napban történt. A hajfestéket majd megoldjuk, de előbb kell egy biztonságos hely, ahol meghúzhatjuk magunkat este. A további tervekkel, majd később foglalkozok, bár tudom, hogy úgy is ezen fog pörögni az agyam addig amíg el nem érünk Németországba. Vissza az otthonomba. Vissza Tomhoz és Catarinához.

Folyt. köv. ;)