And forgive us our debts,

as we also have forgiven our debtors.

And lead us not into temptation,

but deliver us from the evil one.

2012. október 22., hétfő

Ne légy barom! folytatás (6. rész)

Tudom elég régen voltam erre, de itt a suli, és a sok tanulni való. :S De kárpótlásként itt egy kis folytatás. ;) Remélem tetszik! :)


Vissza osontam a szobámba, majd nevetve beestem a puha párnák közé, magamra húztam a takarómat, és izgatottan mosolyogva vártam, hogy elnyomjon az álom és hamarabb érjen el a reggel.
Amilyen nehezen sikerült elaludnom, olyan könnyen tudtam felébredni. Gyorsan kipattantam az ágyamból, a fürdőbe rohantam, letusoltam, átöltöztem, majd még a hajammal bíbelődtem egy kicsit, de végül csak lazán összefogtam, és nyugodtságot színlelve mentem le a konyhába. Lent Georg, Gustav, és Tom kávézott. Nagyon kómás fejük volt szegényeknek. A basszer majdnem belefejelt az asztal lapjába, de ennek megelőzésére, olykor-olykor Tom megbökte. Viccesen néztek ki. Gustav levéve tekintetét a két jómadárról rám pillantott.
- Jó reggelt. - köszöntem mosolyogva, mire mindenki rám nézett, és kórusban köszöntek vissza.
Testvérem épp ekkor esett be a konyhába. A szó szoros értelmében, ugyan is az ajtófélfának akart támaszkodni, de nem jött össze, így azonnal a padlón találta magát.
- Reménytelen vagy. - léptem át felette, hogy én is kávéhoz juthassak.
- Én is szeretlek... - morogta az orra alatt, majd Tom kinyújtotta felé a kezét, és felsegítette.
A reggeli beszélgetés ezzel szinte le is zárult. Mindenki a koffeines italát szürcsölgette, mikor Bill becammogott a konyhába. A szemeim egyből tágra nyíltak várva, hogy megforduljon.
- Nagyon csendben vagytok. - motyogta a srác, a kávé kitöltése közben, mire mindenki ráfigyelt, de közben, élen velem a srácok az italt szürcsölték. - Mi a gáz? - fordult meg, és erőltetett magára egy 200 wattos mosolyt, mire mindenki sugárban ráköpte a kávét, és hatalmas nevetés közepette, vagy azt asztalra, vagy az alá dőlve röhögött. Egyszerűen nem kaptam levegőt a nevetéstől, és már gondolkozni kezdtem rajta, hogy mikor jutottam utoljára oxigénhez, de mikor ismét Billre pillantottam, újabb röhögőgörcs tört rám. Bill eddigi gyönyörű fehér fogsora, most metál kék színben pompázott.
- Mi van? Hé! - értetlenkedett, miközben elővett egy konyharuhát a tartóból, és elkezdte letörölni magáról a kávét.
- Nézd... - kezdett bele Tom, miközben testvérére mutatott, de nem bírta befejezni, mert egy újabb röhögőgörcs tört rá. - Tükör... Tükörbe! - vihogott, úgy hogy a könnyei patakokban folytak végig a kissé kipirult arcán.
Billnek nem kellett kétszer mondani, egyből a fürdő szobájába rohant, hogy megnézhesse mi váltotta ki ezt a reakciót. Gondosan elkezdte a tükör előtt átvizsgálni magát, de sehol semmit nem látott. Azt gondolta, hogy a többiek biztos csak szivatták ezzel, majd egy csábos mosolyt küldött magának egy kacsintás kíséretében, és akkor kiszúrt valamit. Elkerekedtek a szemei, és félve húzta nagy mosolyra a száját. Ez volt az a pont, ahol Bill idegrendszere egy pillanatra teljesen felmondta a szolgálatot, utat engedve a pánikrohamnak, és a hisztérikus hangjának.
A srác üvöltözésébe beleremegett a ház. Ennek a hangnak következtében jobbnak láttam, eltűnni a közelből, mielőtt Bill megtalálna fojtani. A kert végében levő kis tóhoz mentem, leültem a partjára, és mélyen belélegeztem a tiszta levegőt. Észre sem vettem, hogy nem vagyok egyedül. Pár pillanat múlva egy ismerős hang a nevemet mondta, mire én felpattantam a földről, és felé fordultam. Bill egy gyors mozdulattal valami spray szerű akármit fújt rám. Pontosítva az egész testemre. Rutinból a kezeimet magam elé kaptam, és próbáltam ellene védekezni, de esélyem sem volt.
- Bill! Bill! - nyögtem ki idegesen a nevét, összeszorított szemekkel, hisz nem szerettem volna, hogy az a vacak, bármi is legyen az, a szemembe kerüljön.
- Há! - mutatott rám dühösen.
- Mit há? Bill mi volt ez? - pillantottam a kezében levő flakonra. - Tartósított hegyi levegő? - viccelődtem volna, de irdatlanul elkezdett viszketni minden porcikám. - Ne! Ugye nem? - néztem rá könyörgőn, miközben össze-vissza vakarásztam magam, és idétlen mozdulatokkal lépkedtem egyik helyről a másikra.
- Viszkető spray. - nevetett. - Amiért kékre festetted a fogaimat! - mutogatott a metál kék fogsorára.
- Ez nem fair! - rinyáltam, miközben majd megbolondultam a viszketéstől.
Egy gyors ötlettől határozva kitéptem a srác kezéből a félig már üres flakon, és a tartalmának megmaradt részét ráfújtam.
- Ne Nita ezt ne! - kezdte volna letörölni, de késő volt.
- Áááh megőrülök. - vakaróztam, de ekkor megcsúszott a lábam, és Bill karját elkapva mind a ketten a tóba estünk. Az egyetlen amit hallhattak a többiek egy hatalmas sikítás volt, majd egy csobbanás.
Bill, és én egyszerre bukkantunk fel levegőt venni, majd én rutinból a számban levő vizet magam mellé köptem... Csak egy bökkenő volt, hogy épp a madárijesztő volt ott. Mikor megérezte az arcán a ráspriccelő vizet, unottan és dühösen csukta le a szemeit, majd lassan rám emelte a tekintetét.
- Ez most mire volt jó? - kérdezte lassan, miközben szaggatott mozdulatokkal letörölte az arcát.
- Nem láttam, hogy itt vagy. - mondtam ártatlanul, de legbelül egy cseppet sem bántam meg a tettem. - Oh és Bill... - kezdtem bele mosolyogva, mire egyből minden figyelmét rám összpontosította, és ekkor egy hatalmas pofont kevertem le neki.
- Héé! - kapta a kezét az arcához. - Ezt miért kaptam? - kérdezte felháborodva.
- Csak egy légy volt az arcodon. - feleltem egy bájvigyorral, majd egy újabb pofon érte immáron az arca másik oldalát.
- Ehh? - mordult rám idegesen, miközben széttárta a karjait, és tátott szájjal meredt rám.
- Visszaszállt a légy. - vontam vállat rezzenéstelen arccal, majd kiszúrtam, hogy egy rusnya és nagy fekete bogár mászik a haján.
- Nita! Meg ne próbáld! Nem veszem be azt, hogy ott van egy légy! - fenyegetőzött, miközben a mutató ujja már majdnem az arcomat súrolta.
- Rendben! - vágtam rá egy 200 wattos mosoly kíséretében, majd erőt vettem magamon, és kisiettem a vízből, ott hagyva a dühöngő srácot.
Ely az udvaron beszélgetett a fiúkkal, mikor melléjük sétáltam. Egy pillanatra mindenki rám nézett, majd hatalmas nevetésben törtek ki. A nagy jókedvet hallva Gréta néni kijött a házból, és felváltva rám, és a még mindig röhögő húgomra nézett. Nagyot sóhajtottam mielőtt feltettem volna a kérdésemet.
- Biztos túl késő, hogy egyke legyek? - pillantottam rá könyörgőn, mire ő mosolyogva bólintott.
- Igen. - adta tudtomra, majd visszament a konyhába.
Végignéztem az asztalnál ülő kis társaságon, majd erőt vettem magamon, és felmentem átöltözni. Egy egyszerű pánt nélküli vörös ruhát vettem fel, megszárítottam a hajam, és egy halvány sminket téve az arcomra visszavonszoltam magam a lentiekhez. Viccesen néztek ki, ahogy ugyan úgy ültek most, mint eddig.
- Mi van ideragadtatok? - poénkodtam, majd levágódtam tesóm mellé.
- Hogyne... Élvezzük a friss levegőt! - felelt Tom, miközben nagyot szívott a cigarettájából.
- Veszem észre... - mosolyodtam el, majd megérkezett Bill.
Frissen és üdén, talpig feketébe öltözve, belőtt hajjal, és hó fehér fogakkal. Átkoztam magam, amiért nem tettem több ételszínezőt a fogkrémjébe. Rám pillantott, majd gondolkozás nélkül lehuppant velem szembe, és szüntelenül vigyorgott. Erős késztetést éreztem arra, hogy behúzzak neki. A tekintete el sem mozdult a dekoltázsomról. A szemeimet forgatva tettem fel Billnek a nagy kérdésemet.
- Már megint mi van? A szemem fentebb van! - csesztem le.
- Csak tűnődöm... - támaszkodott az állára, majd felegyenesedett, és folytatta. - Miért hordasz melltartót? Nem nagyon van mit beletenned...
Első gondolat ami az eszembe jutott, hogy a pofám leszakad, de utána ismét előtört az ördögi énem, és kimondtam az én felvetésem is.
- Hmmm... Ez esetben, te miért hordasz alsónadrágot? - támaszkodtam meg a bal kezemen.
A körülöttünk levők ismét nevetésben törtek ki. Szerintem mostanság direkt keresik Bill, és az én társaságomat.
A csodás pillanatot Gréta néni zavarta meg.
- Kész az ebéd! - szólt ki nekünk az ablakon, majd mindenki lassan feltápászkodott a helyéről.
Elynek egyből beindult a fantáziája, mikor Bill nem messze tőlem beállt, a srácok mellé.
- Állj át a sötét oldalra Nita! - kezdett bele eltorzított hangon, miközben az énekesre mutatott.
- Minek? Hogy olyan sötét legyek, mint ő? - mutattam Billre fintorogva. - És per pillanat nem a ruhájára gondolok... - néztem rá a szemem sarkából.
Bill válasza csak annyi volt, hogy beintett. Én rögtönözve küldtem felé egy csókot, majd elnevetettem magam.
- Már nagyon elegem van belőletek! - durcázott be. - Szeressetek, vagy hagyjatok békén! - tette karba a kezét, elfordította a fejét és a szemeit is lehunyta, hogy fokozza a hatást.
Mi csak vállat vontunk és elindultunk ebédelni. Amint ezt kiszúrta a srác felháborodva kiáltott utánunk.
- Hé hova mentek? - tágultak ki a szemei, mire Tom kuncogva hátba veregette, és ők is utánunk indultak.