And forgive us our debts,

as we also have forgiven our debtors.

And lead us not into temptation,

but deliver us from the evil one.

2012. június 10., vasárnap

Ne légy barom! (folytatás)


Sajnos a freeblog-om valamiért nem óhajt rendesen működni, ezért a történet folytatását itt olvashatjátok. Ha legközelebb sem sikerül közzétennem a történetes oldalamon, akkor a továbbiakban is itt tekinthetitek meg. Jó olvasást, és remélem tetszeni fog! ;)


- Csak gyere. Vagy betojtál? - fordítottam neki hátat kacéran, majd kisiettem a házból, és vártam hogy a srác utánam induljon.
A tervem ismét bevált. A kerge madárilyesztő a nyomomban volt, egyenesen a gyümölcsös után levő kis tóhoz. Természetesen ő erről mit sem tudott.
- Siess te két ballábas! - néztem hátra.
- De mégis hova? - kérdezte hisztérikusan.
- Ide... - álltam meg, majd leültem a domb tetejére, ahonnan csodás volt a rálátás a tóra.
- Minek jöttünk ide? - ült le mellém Bill.
- Hogy egy kis kényesztetést kapj... - kacsintottam rá, miközben elmosolyodtam.
Nem kellett kétszer mondanom neki. Lassan felé hajoltam, miközben kezemet végigcsúsztattam a felsőtestén, egész a nyakáig, az ajkam éppen súrolta a telt ajkait, majd lassan végigdöntöttem a bársonyos füvön.
- Csukd be a szemed... - suttogtam a fülébe, mire teljesítette a kérésem.
Óvatosan mellé gugoltam, majd egy könnyed mozdulattal meglöktem, így ő legurult a domboldalon egyenesen a vízbe. Bill pár pillanat múlva feljött a víz felszínére, és hatalmas levegőt vett.
Mivel láttam, hogy tökéletesen jól van, hatalmas röhögőgörcsöt kaptam, és elterültem a füvön.
- Anita! - kiáltott rám Bill. - Te köcsög! - üvöltözött.
- Mi az Bill? Nem tetszik a kényesztetés? - röhögtem mire, túl nagyot fordultam így én is legurultam a domboldalon, és Bill mellett a vízben landoltam. Így most ő volt a kárörvendő, nem pedig én. De engem itt mindenki a találékonyságomról ismer. Hát... Billnek még be kell mutatkoznom.
- Ááááh! - játszottam meg azt, hogy fuldoklok. - Nem tudok úszni! - intéztem úgy, mintha bentebb sodródnék, majd lebuktam a víz alá, és a másik part felé úsztam, hogy Bill ne vegyen észre.
- Úr Isten! Nita! - rémült meg a srác, majd lebukott a víz alá, és keresni kezdett.
Én ekkor ugrottam ki a vízből, és a partról néztem, ahogy Bill kétségbeesetten fel-le bukik a vízben. Fél perc után már kezdtem unni, ahogy hülyét csinál magából, így egy nagy levegőt vettem, majd mikor Bill ismét felbukkant levegőt venni, megszólaltam.
- Balra még nem néztél szét... Látod! Ott... A kis szikla előtt... - mutogattam mosolyogva, mire Billben meghült a vér, és engem nézett.
- Te! - mutatott rám dühtől izzó szemekkel.
- Igen? - könyököltem a fűre.
- Most komolyan! Élvezed, hogy kínozhatsz? - jött közelebb hozzám.
- Őszintén? - vágtam gondolkozó fejet. - Igen... Élvezem... - bólogattam.
- Én mást élveznék... - lépett hozzám közelebb.
- Ilyen az élet – mondtam, miközben felültem a fűben.
- Nem lehetne, hogy te meg én...? - közeledett felém.
- Pontosan, ahogy mondtad. Nem lehet! - pattantam fel, majd elindultam megkeresni tesómat.
Mikor rátaláltam épp Tommal beszélgetett a tölgyfa árnyékában. Pár pillanattal később észrevvettek, majd elmosolyodtak. Elynek szóra nyílt volna aszája, de inkább legyintett. Mivel olyan jól elnevetgéltek rajtam, gondoltam, inkább magukra hagyom őket, úgyhogy bementem a szobámba átöltözni. A ház üres volt, csak a napsugarak dobták fel az épület hangulatát. Lassan lépkedtem fel az emeltre vezető lépcsőn, majd az ajtómhoz léptem, de mikor kinyitottam egy vödör víz zúdult a nyakamba. A sikoltásomat szerintem még Penzbergben is hallották.
- Kaulitz! - sziszegtem összeszorított fogakkal, miközben majd felrobbantam idegileg.
Előkerestem egy másik ruhát, és egy törölközőt, hogy mielőtt belebújnék meg tudjak törölközni. 10 perccel később átöltözve lementem a konyhába, ahol Bill épp a kávéját kortyolgatta, majd mikor meglátott elmosolyodott.
- Látom átöltöztél... - jegyezte meg.
- Kössz a zuhanyt... - mondtam, majd a konyhaszekrény felé fordultam, és az egyik polcból kivettem egy zacskó lisztet. Bill épp ekkor akarta a mosogatóba tenni az üres kávés csészét, de én egy könnyed mozdulattal a kezembe levő zacskó tartalmát a képébe zúdítottam.
- Csezd meg! - jegyeztem meg a jéggé dermedt Billnek, majd faképnél hagytam, és a pajtába igyekeztem.
- Na meg állj! - indult dühösen utánam, úgy ahogy volt lisztesen.
- Bill nem láttad a... - jött szembe vele Tom, de mikor meglátta Bill lisztes fejét, csodálkozó képet vágott.
- Mi van? Nem láttál még fehér embert? - kérdezte dühösen. - Merre ment Nita?
- A pajta felé. - mutatott az említett épületre.
- Kössz! - felelt tömören a srác, majd utánam eredt.
Amint Bill kilépett az ajtón Tom mosolyogva rázta a fejét, és 5 másodperc után Elyt hallotta, aki hatalmas nevetésben tört ki. Csillaggal a gyümölcsösbe vágtattam. Nem igazán érdekelt semmi, csak egy kis csendre vágytam. A gyümölcsös tárolóból útközben felkaptam egy sárgabarackot. Gondolom a szomszéd hozhatta ajándékba Gréta néninek. Csillagot hagytam hogy elmenjen legelni, hisz tudtam hogy messzire úgysem kószál el. Felmentem egy meggyfára ami mögött egy létra állt így azt szemből nem lehetett látni. Szerencsémre a lombok közt szinte nem lehetett észrevenni. 20 perccel később megláttam hogy Bill erre sétál. Megvártam amég egy köpésnyire lesz tőlem, majd leszedtem 6 szem meggyet, és egyet a számba vettem. Mikor nem messze volt már a fától, akkor kiköptem a magot, egyenesen a hajára. Egyből a fejéhez kapott, de a mag addigra kihullott. Én csak fent mosolyogtam rajta, hogy még nem szúrt ki. Pár pillanattal később újra tüzeltem. Most a nyakát találtam, el. Ismét odakapott de nem talált semmit. Ijedten fordult körbe, hogy mi lehetett ez.
- Átkozott bogarak. - morgott, majd újra köptem.
Viszont ez nem sült el jól. Pont homlokba találtam, így egyből felnézett a fára.
- Én vagyok a hülye... - jegyezte meg. - Még sosem láttam ekkora verebet fán ülni.
- Köcsög! - dobtam pofán a többi épp meggyel.
- Hey! - háborodott fel.
- Hey Bill! Nézd... Olyan vagy... Mint ez a barack... - emeltem fel az említett gyümölcsöt, majd a kezébe dobtam.
- Igen? - vonta fel a szemöldökét.
- Jaaa! Szőrös, és ütődött! - vigyorogtam.
- Valóban? - indult meg a fa felé. - Szőrős, és ütődött? - háborgott, majd meglátta a fa mögött levő létrát, és felkapva azt elém lépett.
- Ne háborogj! Nem vagy te tenger! - röhögtem el a végét.
- A létra nélkül nem lesz ilyen nagy a szád! - mutogatta nekem az említett tárgyat.
- Komolyan Bill? - kérdeztem unott arcot vágva. - Tényleg? - vontam fel a szöldököm.
- Egész biztos! - nevetett fel kárörvendően, majd faképnél hagyott a létrával együtt.
Én csak egy nagyot sóhajtva megvártam, amég Bill elhagyja a látóteremet.
- Bill... Bill... Bill... - ráztam a fejem. - Sokat kell még tanulnod a falusi emberekről... - suttogtam, majd egy könnyed mozdulattal letornáztam magam a fáról.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése