And forgive us our debts,

as we also have forgiven our debtors.

And lead us not into temptation,

but deliver us from the evil one.

2012. június 25., hétfő

Ne légy barom (folytatás)

Sziasztok! :) Mostantól kezdve, csak és kizárólag itt olvashatjátok a történeteimet. A másik oldalt lezártam, de, mint ott is említettem NEM FOGOM TÖRÖLNI! Hisz a "Ne légy barom!" első 2 részét ott olvashatjátok. :) Aki még nem olvasta volna az katt erre a linkre: 
www.nitamullerstories.freeblog.hu

Ééééés amint a bejegyzésem címe is mutatja, itt a folytatás. Jó olvasást, és remélem tetszeni fog! ;)


- Bill... Bill... Bill... - ráztam a fejem. - Sokat kell még tanulnod a falusi emberekről... - suttogtam, majd egy könnyed mozdulattal letornáztam magam a fáról.
Pár pillanaton belül már Csillagnál voltam. Felültem a hátára, és a házunk felé vettem az irányt. Gréta néni épp ekkor ért haza a boltból. Legalábbis gondolom, hogy onnan, mert egy nagy kosár volt a kezében, ami tele volt pakolva élelmiszerekkel. Amint meglátott mosolyogva integetett nekem, én pedig kedvesen viszonoztam a gesztust. Nem sokkal később besiettem a konyhába, ahol Gréta néni sürgött-forgott, és kiszolgálta Billt. Mikor a srác elé helyezte a gyümölcs salátát, rám emelte a tekintetét, és egy széles mosollyal figyelte minden rezzenésemet.
- Te is kérsz? - érdeklődött.
- Nem köszönöm... - lestem rá, majd Billre. - Elment az étvágyam – fintorogtam.
Nénikém csak egy nagyot sóhajtott, majd Billre nézett.
- Én mondtam! - nézett rá ártatlanul a srác.
- Mit is? - vontam fel a szemöldököm.
- Azt, hogy te, és Ely folyton beleköttök bármit is csinál. - nézett rám szigorúan.
- Hallom rólam folyik a csevej? Mi a szitu? - lépett be nyugisan tesóm.
- Billnek sír a szája, hogy folyton basztatjuk. - támaszkodtam meg a falnál.
- Ééééén? - tágultak ki ikrem szemei. - Mit vétettem ellene?
- Azt, hogy egyik este megsétáltattad Billt ágyastól, Nita segítségével. - nézett rá fáradtan.
- De hát az csak egyszer történt! - akadt ki.
- Nem érdekel! - kiáltott rá.
- Úgy véded mintha az anyja lennél! - rivallt rá tesóm.
- Jah! Az anyja lehetne, ha szeretné az oroszlánokat! - mutogattam Bill hajára, majd elnevettem magam.
Azt hiszem ebben a pillanatban gőzölt be a legjobban mindenki agya.
- 1 óra szobafogság! - mutogatott ránk Gréta.
- Mi? - lepődött meg Bill. - Csak 1 óra?
- Még is csak olyanok, mint a lányaim. - mosolyodott el, majd a tekintete ismét ránk szegeződött. - Attól még büntetésben vagytok!
A kezeimet magam elé emelve juttattam a tudatára, hogy teljes mértékben felfogtam a mondottakat, majd tesómmal együtt felmentünk a szobámba. Természetesen én mentem elől, még is csak az én kis privát helyemről van szó. Ely szorosan mögöttem lépkedett, majd amint bejutott a szobámba durcásan bevágta maga mögött az ajtót, majd hisztisen levágódott az ágyamra, én pedig az ablakhoz álltam, és néztem a szórakozott Billt, aki épp nekem mutogatott, és tökéletesen artikulálta azt a szót, hogy „Megszívtad!”. A merengésemből tesóm zökkentett ki.
- Nem hiszem el, hogy 1 órán át össze leszek zárva veled! - háborgott, én pedig közben helyet foglaltam mellette. - Pedig rengeteg fontos dolgom lenne!
- Nekem pedig 1 doboz békám, amit el kell rejtsek Bill párnája alá. - mondtam tök nyugodtan, mire Ely elkerekedett szemekkel lesett rám, melyben tükröződött a rémület.
- Mi van? - kérdeztem.
- Ugye nem itt tartod őket? - csukta be félve a szemeit.
- Nyugi! A pincében vannak! - legyintettem.
A büntetés további részében a következő megbízásaimról, és a terveimről beszélgettünk. Tesóm mindig odavolt a ruhákért, amiket terveztem, így ő volt ez első, akinek elhoztam, mikor a piacra került, vagy még pár héttel előtte. Szokásunkhoz híven csupán fél órát töltöttünk a zárkában, utána megléptünk. Én kifelé vettem az irányt, míg Ely a saját szobájába ment. A lépcső aljánál találkoztam Billel, aki épp a körmét lakkozta feketére.
- Neked nem büntetésben kéne legyél? - kérdezte, mikor meglátott.
- Neked meg nem pasinak kéne legyél? - vontam fel a szemöldököm, majd faképnél hagytam.
Mikor kiléptem az ajtón 3 srácot láttam felém sétálni. Az egyik Tom volt, a másik kettőt viszont nem ismertem fel.
- Nita! - integetett az idősebbik Kaulitz.
- Tom! - öleltem meg, mikor odaért hozzám.
- Had mutassam be a zenésztársaimat. - mosolygott, majd egy hosszú barna hajú srácot húzott közelebb hozzám. - Ő itt Georg. - veregette vállba, majd kezet fogtam a sráccal, és mosolyogva köszöntöttem. - Nos ő pedig Gustav. - invitálta őt is közelebb.
- Üdv. - fogtam vele is kezet.
- Anita vagyok - mosolyogtam. - De szólítsatok Nitának.
Nem sokat beszélgettünk, mert én sütni akartam valami finomat, a srácok pedig Billt akarták látni. Mazochisták! Egész biztos azok. Gyorsan célba vettem a konyhát, és nekiláttam kipakolni az epres torta alapanyagait. Eddig minden gördülékenyen ment, de vannak különböző nehezítő tényezők. Kezdve Billel. Sosem tudhatom mikor van mögöttem, vagy hogy készül e ellenem valamire, és hát most érkeztek meg a játszótársai is. Örül a gyerek, ha játszik. A második tényező az én drágalátos iker nővérem. Folyton az epremre fáj a foga! Le sem lehet lőni mikor sütök! A sütés folyamata alatt a 2. pont bejött. Fél percenként hajtogattam a megszokott szövegemet, alias „Ely ne zabáld meg az epret!” „Ely mit mondtam?” „Ely hányszor mondjam még?”, oh és természetesen, hogy „Húzz már innen!” A szenvedéseim viszont kifizetődőek voltak, ugyanis 2 nagy tortát sikerült elkészítenem. Felszeleteltem az egyiket, majd az udvaron beszélgető srácokhoz indultam. Az óriás papagájon kívül mindenki ott volt.
- Halihó! - libegtem oda hozzájuk az orruk előtt elhúzva a sütit.
- Ugye ezt nekünk hoztad? - vigyorgott Tom, kisgyerekes bájjal.
- Ki másnak? - mosolyodtam el, miközben eléjük tartottam, hogy venni tudjanak belőle.
Épp, hogy mindenki kiszolgálta magát egy fülsértő rikácsolás törte meg az idillt.
- Ne egyetek belőle! - rikácsolta Bill.
- Mi van? Miért? - kérdezte Georg meglepve.
- Mert mikor én legutóbb Nita által hozott tortát ettem -mutatott rám, majd folytatta - akkor hajnalban a gyümölcsösben ébredtem!
- Bill... Csak hogy felvilágosítsalak, és hogy itt mindenki tökéletesen megérthessen mindent - kezdtem bele szép nyugodtan, miközben körbenéztem a srácokon, majd mélyen Bill szemébe néztem – Én csak téged akarlak likvidálni. A többiekkel nincs bajom. - vontam vállat.
- Hmm... Remek... - flegmázott be. - Húzz innen a sütiddel együtt! - lökött egy kicsit arrébb, majd elmosolyodott. - Falusi ribanc.
- Már is, anorexiás fasz. - vigyorogtam a képébe, majd otthagytam őket.
- Fel kell hoznom a békákat a pincéből. - morogtam az orrom alatt.

New site again! =D


New site for Tokio Hotel fans! :)


Új oldal Tokio Hotel rajongóknak! :)


Neue Seite für Tokio Hotel fans! :)

2012. június 19., kedd

Novella író verseny! :)


This was being made for the Hungarians only now.

Ez most csak a Magyarok részére készült.

Das wurde für die Ungarn nur jetzt gemacht.






A daretodream-th.blogspot.hu megrendezi első novella író versenyét. Ha szeretsz írni jelentkezz. További információ a hivatalos oldalon! :)

A hivatalos oldal linkjéért katt IDE!





2012. június 10., vasárnap

Barley Rock Band!

Please vote for them!

Kérlek szavazz rájuk!

Stimmen Sie bitte für sie!

Barley Rock Band

Ne légy barom! (folytatás)


Sajnos a freeblog-om valamiért nem óhajt rendesen működni, ezért a történet folytatását itt olvashatjátok. Ha legközelebb sem sikerül közzétennem a történetes oldalamon, akkor a továbbiakban is itt tekinthetitek meg. Jó olvasást, és remélem tetszeni fog! ;)


- Csak gyere. Vagy betojtál? - fordítottam neki hátat kacéran, majd kisiettem a házból, és vártam hogy a srác utánam induljon.
A tervem ismét bevált. A kerge madárilyesztő a nyomomban volt, egyenesen a gyümölcsös után levő kis tóhoz. Természetesen ő erről mit sem tudott.
- Siess te két ballábas! - néztem hátra.
- De mégis hova? - kérdezte hisztérikusan.
- Ide... - álltam meg, majd leültem a domb tetejére, ahonnan csodás volt a rálátás a tóra.
- Minek jöttünk ide? - ült le mellém Bill.
- Hogy egy kis kényesztetést kapj... - kacsintottam rá, miközben elmosolyodtam.
Nem kellett kétszer mondanom neki. Lassan felé hajoltam, miközben kezemet végigcsúsztattam a felsőtestén, egész a nyakáig, az ajkam éppen súrolta a telt ajkait, majd lassan végigdöntöttem a bársonyos füvön.
- Csukd be a szemed... - suttogtam a fülébe, mire teljesítette a kérésem.
Óvatosan mellé gugoltam, majd egy könnyed mozdulattal meglöktem, így ő legurult a domboldalon egyenesen a vízbe. Bill pár pillanat múlva feljött a víz felszínére, és hatalmas levegőt vett.
Mivel láttam, hogy tökéletesen jól van, hatalmas röhögőgörcsöt kaptam, és elterültem a füvön.
- Anita! - kiáltott rám Bill. - Te köcsög! - üvöltözött.
- Mi az Bill? Nem tetszik a kényesztetés? - röhögtem mire, túl nagyot fordultam így én is legurultam a domboldalon, és Bill mellett a vízben landoltam. Így most ő volt a kárörvendő, nem pedig én. De engem itt mindenki a találékonyságomról ismer. Hát... Billnek még be kell mutatkoznom.
- Ááááh! - játszottam meg azt, hogy fuldoklok. - Nem tudok úszni! - intéztem úgy, mintha bentebb sodródnék, majd lebuktam a víz alá, és a másik part felé úsztam, hogy Bill ne vegyen észre.
- Úr Isten! Nita! - rémült meg a srác, majd lebukott a víz alá, és keresni kezdett.
Én ekkor ugrottam ki a vízből, és a partról néztem, ahogy Bill kétségbeesetten fel-le bukik a vízben. Fél perc után már kezdtem unni, ahogy hülyét csinál magából, így egy nagy levegőt vettem, majd mikor Bill ismét felbukkant levegőt venni, megszólaltam.
- Balra még nem néztél szét... Látod! Ott... A kis szikla előtt... - mutogattam mosolyogva, mire Billben meghült a vér, és engem nézett.
- Te! - mutatott rám dühtől izzó szemekkel.
- Igen? - könyököltem a fűre.
- Most komolyan! Élvezed, hogy kínozhatsz? - jött közelebb hozzám.
- Őszintén? - vágtam gondolkozó fejet. - Igen... Élvezem... - bólogattam.
- Én mást élveznék... - lépett hozzám közelebb.
- Ilyen az élet – mondtam, miközben felültem a fűben.
- Nem lehetne, hogy te meg én...? - közeledett felém.
- Pontosan, ahogy mondtad. Nem lehet! - pattantam fel, majd elindultam megkeresni tesómat.
Mikor rátaláltam épp Tommal beszélgetett a tölgyfa árnyékában. Pár pillanattal később észrevvettek, majd elmosolyodtak. Elynek szóra nyílt volna aszája, de inkább legyintett. Mivel olyan jól elnevetgéltek rajtam, gondoltam, inkább magukra hagyom őket, úgyhogy bementem a szobámba átöltözni. A ház üres volt, csak a napsugarak dobták fel az épület hangulatát. Lassan lépkedtem fel az emeltre vezető lépcsőn, majd az ajtómhoz léptem, de mikor kinyitottam egy vödör víz zúdult a nyakamba. A sikoltásomat szerintem még Penzbergben is hallották.
- Kaulitz! - sziszegtem összeszorított fogakkal, miközben majd felrobbantam idegileg.
Előkerestem egy másik ruhát, és egy törölközőt, hogy mielőtt belebújnék meg tudjak törölközni. 10 perccel később átöltözve lementem a konyhába, ahol Bill épp a kávéját kortyolgatta, majd mikor meglátott elmosolyodott.
- Látom átöltöztél... - jegyezte meg.
- Kössz a zuhanyt... - mondtam, majd a konyhaszekrény felé fordultam, és az egyik polcból kivettem egy zacskó lisztet. Bill épp ekkor akarta a mosogatóba tenni az üres kávés csészét, de én egy könnyed mozdulattal a kezembe levő zacskó tartalmát a képébe zúdítottam.
- Csezd meg! - jegyeztem meg a jéggé dermedt Billnek, majd faképnél hagytam, és a pajtába igyekeztem.
- Na meg állj! - indult dühösen utánam, úgy ahogy volt lisztesen.
- Bill nem láttad a... - jött szembe vele Tom, de mikor meglátta Bill lisztes fejét, csodálkozó képet vágott.
- Mi van? Nem láttál még fehér embert? - kérdezte dühösen. - Merre ment Nita?
- A pajta felé. - mutatott az említett épületre.
- Kössz! - felelt tömören a srác, majd utánam eredt.
Amint Bill kilépett az ajtón Tom mosolyogva rázta a fejét, és 5 másodperc után Elyt hallotta, aki hatalmas nevetésben tört ki. Csillaggal a gyümölcsösbe vágtattam. Nem igazán érdekelt semmi, csak egy kis csendre vágytam. A gyümölcsös tárolóból útközben felkaptam egy sárgabarackot. Gondolom a szomszéd hozhatta ajándékba Gréta néninek. Csillagot hagytam hogy elmenjen legelni, hisz tudtam hogy messzire úgysem kószál el. Felmentem egy meggyfára ami mögött egy létra állt így azt szemből nem lehetett látni. Szerencsémre a lombok közt szinte nem lehetett észrevenni. 20 perccel később megláttam hogy Bill erre sétál. Megvártam amég egy köpésnyire lesz tőlem, majd leszedtem 6 szem meggyet, és egyet a számba vettem. Mikor nem messze volt már a fától, akkor kiköptem a magot, egyenesen a hajára. Egyből a fejéhez kapott, de a mag addigra kihullott. Én csak fent mosolyogtam rajta, hogy még nem szúrt ki. Pár pillanattal később újra tüzeltem. Most a nyakát találtam, el. Ismét odakapott de nem talált semmit. Ijedten fordult körbe, hogy mi lehetett ez.
- Átkozott bogarak. - morgott, majd újra köptem.
Viszont ez nem sült el jól. Pont homlokba találtam, így egyből felnézett a fára.
- Én vagyok a hülye... - jegyezte meg. - Még sosem láttam ekkora verebet fán ülni.
- Köcsög! - dobtam pofán a többi épp meggyel.
- Hey! - háborodott fel.
- Hey Bill! Nézd... Olyan vagy... Mint ez a barack... - emeltem fel az említett gyümölcsöt, majd a kezébe dobtam.
- Igen? - vonta fel a szemöldökét.
- Jaaa! Szőrös, és ütődött! - vigyorogtam.
- Valóban? - indult meg a fa felé. - Szőrős, és ütődött? - háborgott, majd meglátta a fa mögött levő létrát, és felkapva azt elém lépett.
- Ne háborogj! Nem vagy te tenger! - röhögtem el a végét.
- A létra nélkül nem lesz ilyen nagy a szád! - mutogatta nekem az említett tárgyat.
- Komolyan Bill? - kérdeztem unott arcot vágva. - Tényleg? - vontam fel a szöldököm.
- Egész biztos! - nevetett fel kárörvendően, majd faképnél hagyott a létrával együtt.
Én csak egy nagyot sóhajtva megvártam, amég Bill elhagyja a látóteremet.
- Bill... Bill... Bill... - ráztam a fejem. - Sokat kell még tanulnod a falusi emberekről... - suttogtam, majd egy könnyed mozdulattal letornáztam magam a fáról.

2012. június 1., péntek

Rain...




It is just raining at us now.




Most épp esik nálunk az eső.



Es regnet gerade an uns jetzt.